Ha a teaivás történetéről van szó, köztudott, hogy Kína a tea hazája. Ha azonban a tea szeretetéről van szó, a külföldiek még jobban szerethetik, mint gondolnánk.
Az ókori Angliában az emberek első dolga volt, amikor felébredtek, vizet forraltak, más ok nélkül, hogy egy fazék forró teát főzzenek. Bár korán reggel felkelni és éhgyomorra forró teát inni hihetetlenül kényelmes élmény volt. De az időbe telik és a teázás után a teásedények tisztítása, még ha szeretik is a teát, az tényleg megkeseríti őket!
Ezért elkezdtek azon gondolkodni, hogyan igyák meg szeretett forró teájukat gyorsabban, kényelmesebben, bármikor és bármikor. Később a teakereskedők alkalmi próbálkozása folytán „tea táska” jelent meg és gyorsan népszerűvé vált.
A zacskós tea eredetének legendája
1. rész
A keletiek nagyra értékelik a szertartás érzését a teaiváskor, míg a nyugatiak inkább csak italként kezelik a teát.
A kezdeti időkben az európaiak ittak teát, és megtanulták, hogyan kell főzni a keleti teáskannákban, ami nem csak időigényes és fáradságos volt, de a tisztítása is nagyon fáradságos volt. Később az emberek elkezdtek gondolkodni azon, hogyan takaríthatnak meg időt, és hogyan tehetik kényelmessé a teázást. Így az amerikaiak előálltak a „buboréktáskák” merész ötletével.
Az 1990-es években az amerikai Thomas Fitzgerald feltalálta a tea- és kávészűrőket, amelyek egyben a korai teászsákok prototípusai is voltak.
1901-ben két wisconsini hölgy, Roberta C. Lawson és Mary McLaren szabadalmat kért az általuk tervezett „teatartóra” az Egyesült Államokban. A „teatartó” most úgy néz ki, mint egy modern teászsák.
Egy másik elmélet szerint 1904 júniusában Thomas Sullivan, egy New York-i teakereskedő az Egyesült Államokban csökkenteni akarta az üzleti költségeket, és úgy döntött, hogy kis mennyiségű teamintát tesz egy kis selyemzacskóba, amit elküldött a potenciális vásárlóknak, hogy kipróbálják. . Miután megkapta ezeket a furcsa kis zacskókat, a zavarodott vásárlónak nem volt más választása, mint megpróbálni egy csésze forrásban lévő vízbe áztatni.
Az eredmény teljesen váratlan volt, ügyfelei ugyanis nagyon kényelmesnek találták a teát kis selyemzacskókban használni, és elözönlöttek a rendelések.
A kiszállítás után azonban a vásárló nagyot csalódott, és a tea még mindig ömlesztve volt a kényelmes kis selyemtasakok nélkül, ami panaszokat okozott. Végül is Sullivan okos üzletember volt, aki ihletet merített ebből az esetből. A selymet gyorsan vékony gézre cserélte, hogy kis zacskót készítsen belőle, és újfajta kis zacskós teát dolgozott fel, amely nagyon népszerű volt a fogyasztók körében. Ez a kis találmány jelentős nyereséget hozott Sullivannek.
2. rész
A kis vászonzacskókban való teázás nemcsak teát takarít meg, hanem megkönnyíti a tisztítást is, és gyorsan népszerűvé válik.
Kezdetben az amerikai teafiltereket úgy hívták:teagolyók“, a teagolyók népszerűsége pedig a gyártásukból is kitűnik. 1920-ban a teagolyók gyártása 12 millió volt, 1930-ra pedig gyorsan 235 millióra nőtt.
Az első világháború idején a német teakereskedők is elkezdték gyártani a teászsákokat, amelyeket később a katonák katonai felszereléseként használtak. A front katonái Tee Bombáknak hívták őket.
A britek számára a teászsákok olyanok, mint az ételadagok. 2007-re a zacskós tea az Egyesült Királyság teapiacának 96%-át is elfoglalta. Csak az Egyesült Királyságban az emberek körülbelül 130 millió csésze zacskós teát isznak naponta.
3. rész
Megalakulása óta a zacskós tea különféle változásokon ment keresztül
Abban az időben a teázók panaszkodtak, hogy a selyemtasakok hálója túl sűrű, és a tea íze nem tudott teljesen és gyorsan behatolni a vízbe. Ezt követően Sullivan módosította a zacskós teát, és a selymet vékony, selyemből szőtt gézpapírra cserélte. Egy ideig tartó használat után kiderült, hogy a pamutgéz súlyosan befolyásolta a tealeves ízét.
1930-ig az amerikai William Hermanson szabadalmat szerzett a hővel lezárt papír teatasakokra. A pamutgézből készült teazacskót szűrőpapírra cserélték, ami növényi rostokból készül. A papír vékony és sok apró pórust tartalmaz, így a tealeves áteresztőbb. Ez a tervezési eljárás ma is használatos.
Később az Egyesült Királyságban a Tatley Tea Company 1953-ban megkezdte a zacskós tea tömeges gyártását, és folyamatosan fejlesztette a teatasakok kialakítását. 1964-ben a teazacskók anyagát finomabbá fejlesztették, ami a zacskós teát is népszerűbbé tette.
Az ipar fejlődésével és a technológiai fejlesztésekkel új gézanyagok jelentek meg, amelyeket nylonból, PET-ből, PVC-ből és más anyagokból szőnek. Ezek az anyagok azonban káros anyagokat tartalmazhatnak a főzési folyamat során.
Az elmúlt évekig a kukoricaszálas (PLA) anyagok megjelenése mindezt megváltoztatta.
APLA teászacskóebből a hálóba szőtt szálból készült, nem csak a teászsák vizuális áteresztőképességének problémáját oldja meg, hanem egészséges és biológiailag lebomló anyaggal is rendelkezik, így könnyen fogyasztható a kiváló minőségű tea.
A kukoricarostot úgy állítják elő, hogy a kukoricakeményítőt tejsavvá fermentálják, majd polimerizálják és fonják. A kukoricaszálas szőtt cérna szépen elrendezve, nagy átlátszósággal, jól látható a tea formája. A tealeves jó szűrőhatású, biztosítja a tealé gazdagságát, a teatasakok pedig felhasználás után teljesen biológiailag lebomlanak.
Feladás időpontja: 2024. március 18