A teafogyasztás történetét tekintve köztudott, hogy Kína a tea őshazája. A tea szeretetét tekintve azonban a külföldiek talán még jobban szeretik, mint gondolnánk.
Az ókori Angliában az emberek ébredés után először vizet forraltak – semmi másért, csak azért, hogy egy kanna forró teát készítsenek. Bár hihetetlenül kellemes élmény volt korán reggel felkelni és éhgyomorra forró teát inni. De az ehhez szükséges idő és a teáskészlet elmosása teafogyasztás után, még ha szeretik is a teát, ez egy kicsit nyűgössé teszi őket!
Így hát elkezdtek azon gondolkodni, hogyan ihatnák meg szeretett forró teájukat gyorsabban, kényelmesebben, bármikor és bármikor. Később, a teakereskedők egy alkalmi kísérletének köszönhetően „tea táska„felbukkant és gyorsan népszerűvé vált.”
A zacskós tea eredetének legendája
1. rész
A keletiek a szertartásosságot értékelik a teafogyasztás során, míg a nyugatiak általában csak italként kezelik a teát.
A korai időkben az európaiak ittak teát, és megtanulták, hogyan kell keleti teáskannákban főzni, ami nemcsak időigényes és fáradságos volt, de a tisztítása is nagyon nehézkes. Később az emberek elkezdtek azon gondolkodni, hogyan lehetne időt megtakarítani és kényelmesebbé tenni a teafogyasztást. Így az amerikaiak álltak elő a merész „buborékos tasakok” ötletével.
Az 1990-es években az amerikai Thomas Fitzgerald feltalálta a tea- és kávéfiltereket, amelyek egyben a korai teafilterek prototípusát is képezték.
1901-ben két wisconsini hölgy, Roberta C. Lawson és Mary McLaren szabadalmat kértek az Egyesült Államokban tervezett „teatartóra”. A „teatartó” ma egy modern teafilterre hasonlít.
Egy másik elmélet szerint 1904 júniusában Thomas Sullivan, egy New York-i teakereskedő az Egyesült Államokban, csökkenteni akarta üzleti költségeit, és úgy döntött, hogy kis mennyiségű teamintát tesz egy kis selyemzacskóba, amelyet elküld a potenciális vásárlóknak kóstolásra. Miután megkapta ezeket a furcsa kis zacskókat, a zavart vásárlónak nem volt más választása, mint megpróbálni beáztatni őket egy csésze forrásban lévő vízbe.
Az eredmény teljesen váratlan volt, mivel a vásárlói nagyon kényelmesnek találták a kis selyemzacskós teát, és a megrendelések özönlöttek.
A kiszállítás után azonban a vevő nagyon csalódott volt, és a tea továbbra is nagy mennyiségben érkezett a praktikus kis selyemzacskók nélkül, ami panaszokat okozott. Sullivan végül is egy okos üzletember volt, akit ihletet merített ebből az esetből. Gyorsan lecserélte a selymet egy vékony gézre, hogy kis zacskókat készítsen, és ezeket egy újfajta kis zacskós teává dolgozta fel, amely nagyon népszerű volt a fogyasztók körében. Ez a kis találmány jelentős profitot hozott Sullivannak.
2. rész
A kis szövetzacskókban történő teafogyasztás nemcsak teát takarít meg, hanem megkönnyíti a tisztítást is, így gyorsan népszerűvé válik.
Kezdetben az amerikai teafiltereket „teagolyók„…és a teagolyók népszerűsége a gyártásukból is látszik. 1920-ban a teagolyók gyártása 12 millió darab volt, 1930-ra pedig gyorsan 235 millióra nőtt.
Az első világháború alatt a német teakereskedők is elkezdtek teafiltereket gyártani, amelyeket később katonai felszerelésként használtak a katonák. A frontvonalbeli katonák Tee Bombes-nak hívták őket.
A britek számára a teafilterek olyanok, mint az élelmiszeradagok. 2007-re a filteres tea az Egyesült Királyság teapiacának 96%-át tette ki. Csak az Egyesült Királyságban az emberek naponta körülbelül 130 millió csésze filteres teát isznak meg.
3. rész
A zacskós tea megjelenése óta számos változáson ment keresztül.
Abban az időben a teafogyasztók panaszkodtak, hogy a selyemzsákok hálója túl sűrű, és a tea íze nem tud teljesen és gyorsan behatolni a vízbe. Később Sullivan módosította a zsákos teát, a selymet vékony, selyemből szőtt gézpapírra cserélte. Egy ideig tartó használat után kiderült, hogy a pamut géz komolyan befolyásolja a tealeves ízét.
1930-ig az amerikai William Hermanson szabadalmat szerzett a hővel lezárt papír teafilterekre. A pamut gézből készült teafiltert felváltotta a növényi rostokból készült szűrőpapír. A papír vékony és sok apró pórusú, így a tealeves áteresztőbb. Ez a tervezési eljárás ma is használatban van.
Később, az Egyesült Királyságban a Tatley Tea Company 1953-ban megkezdte a filteres tea tömeggyártását, és folyamatosan fejlesztette a teafilterek dizájnját. 1964-ben a teafilterek anyagát finomabbá tették, ami a filteres teát is népszerűbbé tette.
Az ipar és a technológiai fejlesztések fejlődésével új gézanyagok jelentek meg, amelyeket nejlonból, PET-ből, PVC-ből és más anyagokból szőnek. Ezek az anyagok azonban káros anyagokat tartalmazhatnak a sörfőzés során.
Az utóbbi évekig a kukoricarost (PLA) anyagok megjelenése mindezt megváltoztatta.
APLA teafilterAz ebből a hálóba szőtt rostból készült teafilter nemcsak a vizuális áteresztőképesség problémáját oldja meg, hanem egészséges és biológiailag lebomló anyaggal is rendelkezik, így könnyen fogyasztható a kiváló minőségű tea.
A kukoricarost úgy készül, hogy a kukoricakeményítőt tejsavvá erjesztik, majd polimerizálják és fonják. A kukoricarostból szőtt szál szépen elrendezett, nagy átlátszósággal rendelkezik, és a tea alakja jól látható. A tealeves jó szűrőhatással rendelkezik, biztosítva a tealé gazdagságát, és a teafilterek használat után teljesen biológiailag lebomlóak lehetnek.
Közzététel ideje: 2024. márc. 18.